Gyermekeim az Úrban!
Jééjzusom! Majdnem elfelejtettem beszámolni az idei húsvétomról. Valószínüleg azért, mert itt olyan nincs..legalábbis nem úgy, mint otthon.
Már második éve nincs egy locsolóm se. azt hiszem most rögtön fölpattintom az ereimet egy müanyagkéssel. Természetesen e témában (értsd: locsolás-tojásfestés-kulturáltan részegre ivás kérdéskör) is nekem kellett fényt csempészni a roppant keresztényies mexikóiak elméjébe. Mexikóban az amerikai hagyomány dívik, azaz tojásokat rejtenek el a kertben és a gyerekek megkeresik majd befalják azokat.
Próbáltam elmagyarázni, hogy miért kell a lányokat meglocsolni, miért kapnak a fiúk hímestojást és miért kell öket megvendégelni miután bepacsiluzták a lányokat válogatott kölnikülönlegességekkel. De valahogy nem értették meg szép pogány hagyományaink esszenciáját.
Belekezdtem még a májusfa állitás mesélésébe is, de itt teljesen elvesztették a fonalat: mé vágják ki a fát? mé kell feldíszíteni? honnan tudja a lány, hogy kitöl kapja a fát? mé hajnalban kell felállítani a fát? mért adnak apukák is (néhány helyen) a lányuknak, ha egyszer az udvarlónak kell fát adnia? ...MIlyen illúzió romboló.
Szóval idén se kölni, se locsoló, se csokinyúl, se sonka, se húsvéti terülj-terülj asztalkám.
