A nagy edzőtermes arcképcsarnok sikerein felbuzdulva - melynek eddig tőlem független okok miatt eddig csak egy része készült el - úgy döntöttem, hogy újabb sorozatba kezdek: a Mai menü című rovatban a mexikói konyha vikágába foglak elvezetni benneteket, gyerekek. Bár a Mechanikus Narancsot kissé hanyagoltam mostanában (akárcsak a blogot), de enni azért minden nap szoktam, szóval bizakodhatunk, hogy ebben a témában többször homlokon csókol majd a múzsa.

A mexikói konyha meglepően sok hasonlóságot mutat kis hazánk szokásaival. Mindkét nemzet fiai és lányai sok húst, sok hagymát esznek, az étel csipősségének elviselése az echte hazafiasság megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka, bírjuk a zsírosat, a csokit meg főleg és szeretjük kenyérfélével lekísérni a szép piros szaftot meg az erős szeszpárlatoka. Hogy ez véletlen egybeesés, vagy leleményes ősatyáink a földrajzi és technikai nehézségeket áthidalva valahogy már összespanoltak a prehispanikus majákkal és a naptár mellett egy-két szakácskönyvet is kőbe véstek, azt nem tudom. Ímhol vala az első rész.

ALAPOK

Mexikó élelmiszeriparának több fontos alapanyaga van, például a chili paprika, kávé, cukor. Legalapvetőbb növénye mégis a...Na mi? Nem a bab, fiam! Hülye vagy, üjjé le! Hanem a kukorica.

TORILLA VS.KENYÉR

Vekni, cipó,buci, brúgó...mondhatod akárhogy, ez az, ami nincs Mexikóban. Bár van beguette meg ilyen-olyan magvas cipó is, kenyér névvel mégis a művileg szögletesített és dúsított amerikai szendvicskenyeret illetik...az meg nyomába se érhet a jó hazainak. Ezt a szintetikus, állítólagos gabonakészítményt nagybevásrlás alkalmával szent grálként logisztikázza haza a család vagy a csomagok tetején vagy kézben (!!). Gyárilag puffasztott lénye ugyanis egy enyhe nyomással is szétlapítható, nem még ha rápakolsz pár lityó dobozos tejet.

Kenyér tehát mondhatni nincs. Helyette van torilla, mely lényegében ugyanazt a funkciót tölti be. Alapanyagát tekintve lehet lisztes vagy kukoricás, színét illetően fehértől elkezdve homkszínen át a kékes-zöldes árnyalatig mindenféle tortillával találkozhatunk. Ne ijedjünk, meg ez így van jól. A kukorica alapúban állítólag kevesebb kalória van, mint egy almában, mégis - hogy egy kereskedelmi klasszikust idézzek - "egy kiegyensúlyozott reggeli részeként délig tartó lendületet ad". A torilla jó, a torilla finom. Vegyétek és egyétek.

HÚS

Otthon általában csirkét eszünk, de házon kívül gyakorlatilag mindent betolnak: jöhet a disznó, a marha, a belsőség, a hal. Annak ellenére, hogy a keleti és a nyugati szomszéd az úgynevezett nagy kék óceán, tenger gyümölcsei elég ritkán kerülnek terítékre. Legalábbis városban. Bezzeg a gyanús állati alkatrészek..azok nagyon mennek: nyelv, gyomor, pofa, mócsingos izék...csak gyomorral bírja az ember. Valami érthetelen oknál fogva bizonyos - nálunk hétköznapinak mondható - dolgokat meg alig esznek: kacsa, liba, nyak, máj, zúza...a finom zsíros kacsacombot a királyrák farokra cseréltem. Szenvedésem leírhatatlan.

KÖRETEK

Világom alapjaiban rengett meg, amikor először találkoztam Mexikóban a rizzsel. Mert az itt piros. Ennél az egyszerű ténynél fogva -jelentős pozícióvesztést elszenvedve- visszaesett táplálkozási láncomon valahol a tarhonya és a mócsingos hús közé, ami földrajzilag Dante poklának 5. köre tájékán helyezkedik el. Valmilyen oknál fogva a spagettit is köretként tartják számon, így sokszor megjelenik a rizs+tészta illetve kumpli+tészta kombó is.

SZOKÁSOK

1. A mexikóiak elég sokszor esznek házon kívül. Nem a nagy flancolás miatt, egyszerűen csak tele van a város pazar és mégis olcsó helyekkel, ahol 500 forintból simán jól lakik az ember lánya.

2. Ez a kedves nép legalább annyira vendégszerető, mint mi, magyarok. Az "egyé-igyá-vegyé-egyé" (hogy a klasszikust idézzem) végigkiséri az összes étkezést: olyan nincs, hogy valaki egy családi összejövetelen ne zabálja magát pukkadásig vagy elégedetlenül távozzon.

3. Ebben a machista társadalomban a nő főz, takarít, terít és mosogat. Tudom-tudom, a legtöbb helyen így van ez. Ahogy Gabriel García Márquez (hogy egy kis kultúrát is csempésszünk a blogba) mondja: a machóizmus a matriarchális társadalom terméke. Tehát legalább ne legyünk meglepve.

Gyerekek, ennyi fért a mai leckénkbe. Ha jók lesztek és sokat kemmenteltek, akkor lesz folytatása is. Ha nem, akkor is :)