Brékó, brékó! Vártatök már nagyon, mi?.. mint anno vasárnap délutánonként a Disney meséket. Hát itt vagyok.
In medias res: megérkeztem Magyarországra...söt már Mexikóba is visszajöttem. Sőt, már több, mint egy hónapja itt vagyok (tudom-tudom, lusta disznó vagyok). Elég nehéz összefoglalni az otthoni élményeket, de azért - hogy érthető legyen a dolgok áramlása - valahogy összefoglalom a majd két hónapja történteket és ma csak az otthoni történetekből összedobott élménycsomaggal szórakoztatlak titeket.
Hu, nem is tudom, hol kezdjem...Az úgy volt, hogy hazaindultam, hazaértem, otthon voltam, majd visszajöttem:) és közben történt egysmás :)
A repülöút már szinte kellemes érzéseket váltott ki belölem, ez bizonyára nagyban köszönhetÖ annak, hogy a büfé részleg mellett kaptam helyet. Párizsban sikeresen ellenálltam a duty free zóna összes kísértésének, szemrebbenés nélkül vonultam el a "hülyének is megéri" árú piák és Victoria Secret bugyik mellett, mert ekkorra teljesen elkábított a gondolat, hogy az öreg kontinens levegöjét szíhatom be mellyembe és hogy 2 órán belül viszontláthatom szívemnek legkedvesebb embereket :) El se tudom mondani, milyen jó érzés volt hazaérni és látni mennyire vártak már, hogy készültek érkezésemre, végre jó, otthoni kajákat enni, összeölelkezni a kiscsaláddal és megint gyereknek lenni :)
ElsÖ este, miután szemrebbenés nélkÜl betoltam 2 kacsacombot, 1 tányér töltött káposztát, egy raklap krémest, kosárkát, túrórudit és helyrebillent a lelki egyensúlyom, mindjárt otthonosabban éreztem magam, kb. mintha el sem mentem volna. az elsö két, éberen töltött éjszaka során ugyan kiolvastam 1-1 könyvet, pár nap múlva már egész normálisan tudtam aludni, söt minden reggel 8kor keltem. frissen-fiatalosan.
Biztos csak a hazaszeretet beszél belÖlem, de esküszöm, még a levegönek is más az illata itthon! ..meg az ételek íze! Az emberekröl nem is beszélve! Amikor elöször Budapestre mentem és az úgynevezett homo hungaricus faj tömeges vonulását volt szerencsém tanulmányozni rájöttem, hogy a magyarok tényleg nagyon szépek. Nem hiába mondják, hogy a legszebbek a magyar lányok. ...és nénik, bácsik, suhancok, fiúk, anyukák, boltos nénik! Szóval legyünk büszkék, mert a napra lehet nézni, de magyar ember lányára nem.
Ezalatt a cirka 4 hetes nyaralás voltam Demjénben kiscsaládommal - hüséges 2db olvasóim biztos emlékeznek a mexikói aquaparkos arcképcsarnokomra. Nos, itthon egy lényegesen mérsékeltebb tendencia fedezhetö fel...és ez gyerekkorom óta nem változik. A magyar család felkészülten: gyékénnyel, pokróccal, megrakott hütötáskával érkezik, de ételek terén általában a szendvics-gyümölcs-zÖldség kombóra szorítkozunk a bográcsos egytálételeket preferáló mexikóiakkal szemben. A homo hungaricus nöstényei képesek órákon át a medence partján napozni (éredekes, alig láttam mexikóit napozni..valószínűleg azért, mert ők alapból barnák :) de hát nem ehhez vagyok hozzászokva) , miközben a hím a söröspult-kártyaparti-pokrócon szundítás bermuda háromszögében tölti az idö nagy részét. A kölykök hamar önállósodnak és addig ismeretlen, alkalmi kis barátaikkal tartják rémületben az összes, belakkozott hajú nagymamát. Magyarországon is nagy népszerüségnek örvend a "bemegyek Pistikével a pancsolóba" elnevezésü, lábáztatással egybekötött gyerekmedencézés. All in all, a strandolás Magyarországon is nagy élvezet.
Kulturális program gyanánt ellátogattunk a gyöngyösi Mátra Múzeumba. Iskolás éveim alatt kb. jártam már ott vagy 7-szer, szóval nem csigázott föl különösebben az ötlet, de anyum annyira mondta, hogy állítólag nagyon frankón felújították..végülis elmentÜnk. Komolyan, nagyon ajánlom mindenkinek! A belépöjegy szerintem nagyon korrekt, mindenféle kedvezmények vannak, a kiálítások új elrendezése is nagyon bejön, föleg a biológiai részlegek, mert az azért közelebb áll hozzám, mint a történelem. Nagyon sok iskolás látogat el a múzeumba, ezért mindenhová - bölcs módon - tömör, lényegretörö leírásokat tettek ki. A kitömött állatok mennyisége egészen lenyügözö, van egy saját méhkaptára a múzeumnak, emellett vadászati témájú, illetve Gyöngyös múltját felelevenítö tárlat is van, ..és pálmaház, hüllök, pókok, park mindenféle fával, ásványok. "Ez itt a kert":
Szóval elég tuti lett a felújított Mátra Múzeum. Menjetek és müvelödjetek. Ez az én igém. Kiccsalád nagy mamut előtt:
Találkoztam kis barátaimmal..na nem mindenkivel, mert a dolgok soha nem mennek olyan egyszerűen, mint kellene. Borzasztóan féltem/félek, hogy a Mexikóban eltöltött (nem kevés) idő miatt megromlanak egyszercsak a baráti kapcsolataim. Tudom, hogy új ismerősök mindig jönnek és a mexikóiak is nagyon jófejek...de a legjobb barátaim mindig is otthoni kis pajtijaim maradnak. Amíg világ a világ :)
Egyébként tök jó látni, hogy a főváros és az ország fejlődik nagyon sok mindenben..egy év után elég szembetűnő a különbség. Hihetetlen, hogy ami teljesen természetes nekünk, magyaroknak - pl. este 10kor félelem nélkül metrózni - az mexikóban épp az ellenkezője. És az is hihetetlen, hogy annyira természetesnek vesszük az ilyen adottságokat, hogy már meg se becsüljük őket különösebben..
Ezzel a Sas leszállt című epizód végéhez értünk...folyt. köv.
