Meg volt az év(tized?...-ezred??) látogatása: szeretett feleim, azaz anya és Andika tiszteletüket tették (végre) Mexikóban. Olyan hihetetlen, hogy tényleg eljöttek ennyi tervezés, lemondás módosítás után, hogy még akkor se igazán akartam elhinni, hogy itt vannak, amikor cirka 2 óra várakozás után magamhoz ölelhettem kis testüket a Benito Juárez nemzetközi reptéren.
A két hét eseményeit végiggondolva, azt hiszem volt minden, aminek lennie kellett: csomagelveszés, igazi mexikói kaja, kis salsa lecke, Acapaulco, luxushotel, töménytelen mennyiségü piña colada, höség, ismerkedés a méltán hírhedt mexikói közlekedéssel, kis veszekedés, városnézés, piramisok, tengeri herkentyÜk, zöld színü kolbászos szendvics, stand up comedy-zés, spanyol nyelvlecke, románc, kaja menö helyen, kaja kissé lepukkant helyen, San Miguel de Allende, vásárlás, alkudozás, rágó kunyerálás, megint egy kis veszekedés, Toluca, csodás éjszakai fények, hihetetlenül jó mexikó folklórikus balett elöadás, "a hétén már másodjára eszünk Lady Catherine de Bourgh-nél, azaz a Sanborns de los Azulejos-ban", mászás ködben-esöben-hidegben hogy meglássuk a Mexikóban pihenö Danaida lepkéket, sütés-fözés, fotózás ezerrel, piac, még több evés, múzeumok, turibus, mókusetetés kézböl!, vízitorna, bepakolás-kipakolás-átrendezés-újra bepakolás, fagyik, rengeteg mászkálás, ezernyi szín, hihetetlenül más emberek, más szokások...ahogy Aladdin meg Jázmin énekli - "a whole new world".
Majd ha eljutok addig, akkor teszek föl pár képet is kalandozásainkról. Minden csodás volt, én is úgy gondolok vissza erre a két hétre, mint megismételhetetlen és szinte mesébe illö pillanatokra....és azok is!
