Jaj, már megint ilyen ganyéláda voltam, hogy nem írtam,pfhÖj!...mindjárt meg is köpködöm magam egy kicsit! Na de az van, hogy soha nincs idÖm, amikor meg van, akkor meg életem posványos tavát egy kósza fuvallat se borzolja meg.
Most kivételesen esemény van: megyek haza!...nyaralni...13 nap múlva :) Há' mingyá' széttípi a keblemet a gyönyörüség, de komolyan! Bár ajándékot még egy darabot se vettem, ami rosszab: ötletem sincs, hogy mit vihetnék még. Háromszor tértem haza eddig mindenféle szir-szarral szuvenírekkel megrakodva, mostanra kifogytam az ötletekböl. Yeredet inkább nem kérdezem, mert az 1-es számú mexikói út végén ö javasolta, hogy mit kéne hazavinnünk szeretteinknek, akik nyilván nem annak (értsd: általunk szeretett egyéneknek) érezték magukat az ól-jú-ken-vid-CHILI tapasztalat után. A Yered által elkészített csomgban volt minden, amit a jóuzan paraszt humán-idegennek (ez a szó biztos nem létezik, de értitek, nem?) érezhet: dinnyés-chilis nyalóka, kukorica formájú, 1 cm vastagon chiliporral borított édesség ( a forma nem véletlen: a kukorica a mexikóiak egyik fö tápláléka, sokkal jellemzöbb, mint a bab), meg csupa olyan dolog, ami nálunk is van, lásd. balaton szelet típusú csokik...szóval semmi extra. Szerencsére az elmúlt két évben mélyebben bele tudtam magam ásni a mexikói édesség kultúrába (azaz falok - és ezzel egyeensen arányosan hízok - mint a adisznó), így empirikus kutatásaim segítséget nyújtanak majd, hogy a legízletesebb falnivalókat vihessem haza (hogy ne csak én hízzak).
De nem csüggedek, az elkövetkezö két hétben remélem megszáll az angyali ihlet - azaz mindenki idejében elküldi a´Mikulásnak (jelen esetben nekem) a kívánságlistáját. Aki meg, annak marad a chilis-kukoricás nyalóka, meg a babkonzerv :)
