Számot vetek eddigi életemmel és előjönnek világvége hangulatú gondoltaim: nem leszek már soha Anglia királynéja, nem fogom megmenteni a bébifókákat a kihalástól, valószínűleg a spanyol viaszt se találom föl... Szóval B terv :)
Persze ezt a nagy melodrámát könnyebb lenne elviselni a család - meg néhány szelet szülinapi rántott hús kíséretében - , de majd pár nap múlva, amikor megszokom, hogy megint felnőttebb lettem 1 évvel, úgyis kiheverem.
Ja, ha már a családnál tartunk: beszéltem ma anyukámmal és azt mondta, hogy holnap a rokonság megnézi A Nagy Művet (ti. a blogot), Szóval ebből az apropóból összeszedtem magam és posztot írtam, mert a családnak tudnia kell, hogy megvagyok, sőt mitöbb, egy darabban.
Szóval kedves család! Ezúton üzenem, hogy nagyon hiányzik mindenki! velem minden oké, errefelé nincs bandaháború, se földrengés, úgyhogy nem kell izgulni!Puszilok mindenkit, csövi!
Otthoni idő szerint már 24 vagyok. Jéjzusom..
