Ma reggel homlokon csókolt a Múzsa és azt mondta: "Indítsd már el végre a blogodat, nem kell rajta annyit agyalni, te kis manki!":) Szóval hepi börzdéj-hallelujah-dobpergés: ma végre megszületett a kicsike.
FAQ:..(muhaha:)
Miröl fog szólni? Mexikói életemröl, fura élményeimröl (ezekböl már most van egy raklapnyival), agonizálásaimról és feltámadásaimról, világmegváltó ötleteimröl és pokolmélyen szántó gondolataimról...a többit meg majd meglássuk :) No, idealista kezdet kipipálva.
Életképes lesz-e a drága? Azt majd az idö meg krónikus lustaságom eldönti.
Kinek ajánlom? "Küldeném mindenkinek, aki szereti" /hogy a kívánságmüsorba betelefonáló modoros hallgatót idézzem/ Illetve több ezer kilométerre lévö családomnak, barátaimnak, hogy elmorzsázgassanak kis anekdotáimon, hogyan is él Judit (mert így hívnak) ott a "messzi távolban" :)
Na, de mielött rámjön a szófosás, inkább röviden bemutatom magam:
Juditnak hívnak, 23 éves magyar állampolgár, jelenleg mexikói lakos vagyok. Ugyanis a furfangos sors úgy intézte, hogy pont egy mexikói legénnyel kellett egymásba szeretnünk, így friss diplomával a kezemben fogtam magam és rohantam hozzá a nagy büdös tengerentúlra...mert ennek így kell lennie:) <3 Az eredetileg tervezett fél évböl mostanra másfél év lett, ami nagyon nehéz és hosszú idö ha otthon hagyott szeretteimre gondolok, de ha már itt vagyok, akkor a dolgok jó oldalát kell nézni: nem mindennapi élmény Mexikóban élni! :) A végre utat törö önkifejezés mellett Mexikónak is szeretnék egy kis pozitív (vagy negatív?) propagandát szervezni ezzel a bloggal.
Végszó mára: csak hogy tisztázzuk a dolgokat - tudok (még) helyesen írni magyarul, de ezzel a fura billentyüzettel valahogy nem találom az összhangot és nem sikerül hosszú ö és ü betüt varázsolnom vele, de rajta vagyok az ügyön.
Addig is: Hasta la vista...baby!
