Jaj, megint olyan sok idő eltelt..tudom-tudom, szégyeljem a pofámat, hogy havonta egyszer írok! Pedig annyi érdekes dolog történt, azt se tudom, hol kezdjem..mondjuk ezzel:
Vagy 2 hete éppen tök egyedül voltam itthon, a kanapén dögölve, csokit zabálva filmet néztem ülve az aktuális dél-koreai politikai helyzetet tanulmányoztam és egyszercsak mozogni kezdett a kanapé. Arra gondoltam, hogy biztos Mazapán vakarózik és ő lökdösi a rökamiét, de há-t azért a kutya csak nem lehet ilyen erős (mert még én is beleremegtem) úgy mozgott a berendezés)...lenézek a kanapé alá és rájövök, hogy Mazapán nincs is bent a szobában. Hála a rengeteg horror filmnek, amiket az utóbbi időben önkontroll céljából nézek - de errőlé majd később - rögtön tudtam, hogy paranormális jelenségben van szerencsém részt venni. Nem estem pánikba, maradtam a seggemen és vártam, hogy na most mi lesz. Végül kiderült, hogy valami más történt. Pár perc múlva a szomszédok kimentek az utcára és mint kiderült, másokkal is hasonló történt...meg még egy pár millió mexikóival is, ugyanis földrengés volt. Aztán persze mindenki kiröhögött a paranormális jelenség elméletem miatt, de hát már elnézést, de én nem ilyen természeti csapásoktól súlytott környezetben szocializálódtam. Azért annyira nem volt szörnyű a dolog, de remélem ez volt az első és utolsó. Közérdekű információ: a földrengés erősségét és hatását sok tényező befolyásolja - a rezgés lehet vertikális és horizontális, függ a szeizmikus mozgás fészkének a mélységétől, talajösszetételtől..stb. Földrengés esetén helyezkedjünk el főfalak mellett (ha épületen belül vagyunk), távol ablaktól, polcoktól és lehetőség szerint ne akarjunk a 22. emeletről lerohanni. Amennyiben a szabad ég alatt érne bennünket ilyen katasztrófa, épületektől, vezetékektől a lehető legtávolabbi menedéket kell keresni. Tudom, hogy Magyarországon nem a földrengés az első számú veszély, de jobb tudni az ilyesmit, mert 1. akármi megtörténhet, 2. sohasem tudhatjuk hova sodor bennünket az élet, 3. hátha egyszer elmész egy kvíshow-ba és ez lesz az 50 milliós kérdés...már ezt is tudod :)
Megnéztem Pedro Almodóvar új filmjét, azt hiszem a "Bőr, amelyben élek" címmel fut otthon (eredeti címe: La piel que hábito). Nagyon ajánlom mindenkinek - és nem azért mert alapból imádom Almodóvart - nagyon eredeti ötlet az alap, megdöbbentő kivitelezés (mert a mai világban már elég megdöbbentő, hogy egy film újat mondjon), fordulatok...olvastam néhány kritikát a filmről, miszerint nem jön át igazán a mondavaló, beteg a film és az alkotó is...nekem átjött és a mi "szép új veszett világunkkal összevetve a film se betegebb a valóságnál.
Tegnap volt az év végi céges parti. Gondoltam, olyan 8 már biztos otthon leszek, de olyan jól alakult az este, hogy vagy éjfél felé kerültem ágyba. Sokan levetették magukról a komoly dolgozó álarcát (azaz kegyetlenül berúgtak) és érdekes dolgok történtek. Néhány ellenség kibékült, mások eddigi semleges kapcsolataikat mélyitették el...emellett volt még műmájer sírás, beszólások, bevallások, illumináltan ölelkezős-pózolós fotók..tagadhatalanul élvezetesre sikerült az este. A mexikói virtushoz természetesen hozzátartozik a szappanoperahős magatartás is: titkos kapcsolatokra derült fény, új afférok szövődtek az alkoholmámoros éjszakában...már meg sem lepődöm.
Munkahelyen kemény változások vannak..de még az is lehet, hogz jan uártól teljesen új helyen kezdek, a napokban minden kiderül. Egyelőre nem stresszelem magam, mert holnap eljön a litl Dzsízösz és ilyenkor a szeretnek kell elárasztania az mebert, nem aggodalomnak és töprengésnek...Még egy karácsony az otthontól távol...:(
Ja, a legjobb hír: most már hivatalos, lefoglalt, konfirmált és befizetett: anyukám és nővérkém februárban tiszteletét teszi Mexikóban!!! Boldogság van és még mindig alig hiszem el :)
nem is tudom, mit mesélhetnék még...sok mindent nem is tudok szavakba önteni. Például hogy mekkora jelentősége van számomra annak, hogy anyummal este megnézzük együtt az X Faktort, vagy hogy együtt ebédel a család, hogy abban a szobában, abban a házban alhatok, ahol felnőttem..és azt a naplementét láthatom, amit gyerekkoromban.
Csodás volt ez a pár hét otthon és rémes volt az utolsó nap, amikor kimentünk a repülőtérre és én visszajöttem Mexikóba.
